Kedves Látogató üdvözöllek az oldalon!

 

Röviden elmondom mit is fog tartalmazni ez az egész honlap, mivel is fogok itt foglalkozni..

Mivel nyugdíjas vagyok, nem dolgozom, nem tudok munkát vagy üzletet bemutatni, viszont ez gondolom senkit nem zavar. Ha van egy honlapom, ami mondjuk a természettel, az élettel, a természet szépségeivel és az élet szépségeivel, vagy éppen ezek ellenkezőjével foglalkozik az sem egy elhanyagolandó dolog. Itt már el is mondtam, miről is fogok itt írni, képeket felrakni, és ha tudok, sok érdekes dolgot is felteszek, ne legyen unalmas. Mivel olvastam sok mindent a honlapokról, és mindegyikben a fontos, lényeges, hogy legyen egy honlap szép, tartalmas, tükrözze a fontos dolgokat, ne legyen unalmas. Akik megtalálják, felkeresik, találják, meg amit keresnek, és ha meg találták, és fontosnak tartják, keressenek tovább a honlapon, hátha még találnak őket érdeklő dolgokat és visszatérjenek a honlapot megnézni, érdeklődjenek a feltett tartalom és dolgok iránt.

 

 

 

A Természethez

 

Melly szép vagy te, Természet! 
 

szép Anyja a belőled serkedező cseppeknek. 
 

Esméri kellemed minden minden alakságodban, 
 

mégse lát. 
 

Nem lát a szerencsés Kor, 
 

mert a szerencse kedves kellemi közt eltéveszt, 
 

a kellem vakitja léted kellemi látásátol 
 

víd szemét: 
 

A sújtott szerencsétlen 
 

megnéz, megesmer, érez is; de nem örvend (nem lát). 
 

Ah, hogy teremtni tudsz csak sziveket: orvossává 

 

lenni nem!!!

(Katona józsef)

 

 

Mennyire szép tud lenni a természet. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Minden évszaknak meg van a maga adta természeti varázsa. A tavasznak az ébredés, ez tükrözi az élet valóságát. Nyílik a világ, nyílik a virág, és vele megindul az élet is. Csodás tájak varázsa, mesés szép világot teremt, melyben az élő ember és minden élőlény élni kezd, kivirul minden, élni kezd és elindul a maga természeti varázsa, az élet és az élet adta szépség..

 

 

"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz." 

(Petőfi Sándor)

 

 

 

A nyár a maga napsütéses forróságával, a csodálatosan széptájban a délibábos hullámzásával, csodálatos, szép látványt nyújt. Minden zöldben pompázik, a gyümölcsfákon érnek a lédús gyümölcsök, a határban a búzamezők várják, hogy eljöjjön az aratásuk, és eljön az augusztus az utolsó nyári hónap és az újkenyér ünnepe. Lassan elmúlik a nyár, hogy helyét felváltsa a természet pihenése, az ősz.

 

 

 

"Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja."

(Arany János)

 

 

 

Lassan elköszön az ősz, és beköszönt a hideg tél. A tél szépsége a havas tájak, feledhetetlen szépsége, feledteti velünk a hideget, és az ember úgy érzi, nincs is olyan hideg, pedig a hőmérők fagypont alatt vannak. A gyerekeknek, felnőtteknek a havazás, a tél szépsége, és a tavaszvárás csodálatos élménye. A tél legszebb ünnepe a szeretet a békesség ünnepe, a karácsony. A havas tájban, a magas hegyeken, a fenyőkön csodálatos látványt nyújtanak a fa lombjára hullott hótakarók. Minden fehéren pompázik, és vakítóan veti vissza a nap sugarát. 

A természet alszik a fehér hótakaró alatt, az élet megy tovább a maga útján.

 

 

 

Fehérek már a fák

 

 

Fehérek már a fák, hó hullott rájuk 
 

Sötétből hófehérré változott ruhájuk 
 

Az ég is szürke gúnyát öltött már 
 

friss hó érkezésének jele tán 
 


 

A puszta kopár, hónak nyoma sincs 
 

Napok óta nem esett ez a fehér kincs 
 

A fáknak ágai megfagyva hajladoznak 
 

De nem a hó alatt roskadoznak 

 

 

Most azonban, mintha egy hópehely tűnne fel 
 

Ami a kopár talajon helyet lel 
 

Őt követve még több tűnik elő az ég felől 
 

Reménykedve, hogy a nap nem tűnik elő 

 

 

Már hófüggönyön keresztül látni az erdőt 
 

Amit mindenféle gizgaz benőtt 
 

Lassan, óvatosan hóréteg nyúlik el rajtuk 
 

Ahogy a friss hó lehullik rájuk 

 

 

A táj most már egészen más lett 
 

A friss hó mindent beterített 
 

Fenyőfaágak roskadoznak a hó súlya alatt 
 

Szinte letörnek, annyira meghajlanak 



 

Az erdő lakói mind fészkükbe húzódtak vissza 
 

Mindaddig, amíg a terep nem lesz újból tiszta 
 

Erre azonban most nincs sok esély 
 

Mert amerre csak néz az ember, minden fehér 

 

 

Csillognak a friss hópelyhek boldogan 
 

Ahogy az előbújó nap rájuk süt komótosan 
 

A táj ismét csendbe borul 
 

Majd a sok felhő odébb vonul 
 

 

Egyszerre az egész táj hófehér lett 

 

Az idei első hó végül mégiscsak leesett 
 

Fehérbe borult az egész környék 
 

Tiszta lett már a vidék.
(Száler Martin)
 

 

 

 


 

Címkék

A címkék listája üres.

Újdonságok

Ebben a szekcióban nem található cikk.